Segítünk választani!
Az alábbi termékcsoportokra kattintva egy rövid segítséget találsz az általad keresett megfelelő termék kiválasztásához:
Az alábbi termékcsoportokra kattintva egy rövid segítséget találsz az általad keresett megfelelő termék kiválasztásához:
| Műszaki cikkek Headset Notebook Televizió Biztonsági kamera DVD Elem Konzol Számítógép Erősítő Memóriakártya Pendrive Szkenner | Vetítővászon Diavetítő Mobiltelefon Videokamera Digitális fényképező Diaszkenner Monitor Digitális képkeret GPS MP3 lejátszó Távirányító |
Háztartás Borhűtő Csaptelep Fotopapír Főzőlap Mikrohullámú sütő Mosogatótál Porszívó Sütő Tűzhely Vérnyomásmérő |
Irodatechnika Diktafon Iratmegsemmisítő Nyomtató Számológép Autoelektronika Autó HI-FI Élelmiszer Bor |
Hogyan válasszunk diaszkennert?
Fénykép negatívok, valamint diapozitívok digitalizálásához érdemes diaszkennert vásárolnunk, mellyel könnyedén archiválhatjuk, emellett meg is oszthatjuk képeinket. A diaszkennerek elnevezést gyakran a filmszkennerekre is alkalmazzák. Ennek oka, hogy régen a megfelelő színmélység hiányában csak diapozitív filmről lehetett használható képet beolvasni, ám a mai technológiáknak köszönhetően már a fekete-fehér vagy színes negatívfilmeket is könnyen kezelik ezek az eszközök. A kínálatban az alacsony árú készülékektől a professzionális, nagyfelbontású automata szkennerekig sokfélét találhatunk. A megfelelő kiválasztásához nem árt figyelembe venni az alábbi pontokat.
Nyersanyag formátum
Tekintsük át, hogy pontosan mit is szeretnénk beszkennelni: bekeretezett diaképeket, teljes, vagy csíkokra vágott filmtekercseket. Mindenképpen olyan készüléket válasszunk, amely képes a számunkra szükséges formátumot kezelni. Ez után következik a méret meghatározása. A diaszkennereknek többféle konkrét kialakítása létezik, de mivel a legelterjedtebb filmformátum a kisfilm (36 mm-es, Leica- vagy normálfilm), ezért a legtöbb erre a méretre van optimalizálva. A kisfilmes szkennerek legtöbbje a kisebb méretű APS filmeket is tudja fogadni - erre a célra általában egy külön adapter szolgál.
Pozitív vagy negatív
Digitalizálás során a diapozitív és a negatív film között nem az a leglényegesebb különbség, hogy az egyiken pozitív, a másikon pedig negatív kép van - a legalapvetőbb eltérés a két filmfajtán lévő kép között a megjelenített fedettségi tartományban keresendő. Míg egy jól exponált diapozitívról a teljes tónusskála felhasználásával végezhető el a digitalizálás, addig a negatívról kisebb színmélységű digitális kép olvasható be - köszönhetően a színes negatív tónusskálája közeli fedettségi értékeinek. Mindez persze papírnagyítás esetén nem okoz problémát, mivel az egy analóg információátviteli folyamat. Noha pozitívok esetében nem volna szükség 24 bitnél nagyobb színmélységű készülékre, ugyanehhez a minőség eléréséhez a negatív filmek beolvasása nagyobb színmélységet igényel, ezért ebben az esetben legalább 36 bites szkennerek használata szükséges.
Színmélység
A színmélység a színeknek az a száma, amit a szkenner be képes fogadni. A 24 bit-es színmélység (8 bit alapszínenként; RGB=piros, zöld, kék) majdhogynem az eredetivel megegyező színeket produkál, ám egyes képeknek ez nem elég, mert a finom árnyalatok elveszhetnek. A 36, 42 vagy 48 bites szkennerek (színcsatornánként 12, 14 vagy 16 bit) nagyobb színmélységénél a kisebb árnyalati eltérések jobban elkülönülnek, noha ezek nem minden esetben látszanak a nyomtatón vagy a monitoron.
Felbontás
A szkennerek felbontóképességének mértékegysége a dpi (dots per inch= képpont/hüvelyk, 1 inch=2,54 cm) - azt fejezi ki, hogy az eredeti kép egy hüvelyk hosszúságú részén hány elkülönített képpont beolvasására képes a készülék. Minél több képpontot rögzítünk, annál nagyobb lesz a felbontás és annál jobb a kép minősége. Érdemes alaposan áttanulmányozni a műszaki adatokat, mivel a felbontással kapcsolatban többféle adattal is találkozhatunk.
Az optikai (fizikai) felbontásként megadott dpi-érték tekinthető a valós felbontásnak. Beolvasáskor ennél nagyobb értéket is megadhatunk, ennek megfelelően a szkenner kezelőszoftvere a beolvasott információkat a szomszédos pixelek értékeinek átlagolása révén további képpontok hozzáadásával növeli. Ez az interpolált felbontás. Noha, ezekről a képekről nagyobb nyomatok készíthetők pixelesedés nélkül, a képek veszítenek élességükből és minőségükből. Vásárláskor mindenképpen csak az optikai felbontást vegyük figyelembe.
Bemeneti és kimeneti értékek
Eddig a bemeneti felbontásról írtunk, de nem árt tisztában lenni a kimeneti vagy nyomtatási felbontással sem. Ez azt adja meg, hogy a kinyomtatott képfelület egy hüvelyknyi hosszúságú részén az eredeti digitális képnek hány pixele helyezkedik el. Általánosan elfogadott a 300 dpi. Lényeges, hogy a kimeneti felbontás úgy aránylik a bemenetihez, mint az eredeti kép a nyomtatott kép méretéhez.
Feldolgozási idő
A pozitívot könnyebb digitalizálni, mint a negatívot. Egyrészt jóval kevesebb időt vesz igénybe, hiszen nincs szükség a színek invertálására, valamint világosabb is a felvétel, másrészt a képernyőn megjelenő képet azonnal össze tudjuk hasonlítani az eredeti képpel, így a téves beállításból adódó hibákat azonnal korrigálhatjuk. Vásárlás során tájékozódjunk, hogy a megadott szkennelési idő pontosan mire vonatkozik!
Retusálás
Rendelkezésre állnak olyan technológiák, amelyek időt és pénzt takaríthatnak meg a felhasználóknak. Érdemes érdeklődni, hogy milyen digitális fotóretusáló eszközöket tartalmaz a kiszemelt diaszkenner. Noha normális esetben a negatívnak vagy pozitívnak sima felülete van, mégsem elég a filmet szálmentes kendővel áttörölgetni a digitalizálás előtt, a karcolásokat, kifakult színeket, szemcsézettséget és gyakran a képélességet is javítani kell a beszkennelt képen.
Denzitás
A denzitométer fényérzékeny lemezek feketedésének mérésére szolgáló műszer, a denzitás (feketedés) pedig a kidolgozott fotóanyagok fényelnyelésének mérőszáma. A Dmax a fotóanyag lehetséges legsötétebb tónusát jelöli.
Miért nem elég egy síkágyas szkenner?
A legtöbb szkennerhez kapható úgynevezett aktív diafeltét, amely nem más, mint egy selymes, szórt fénnyel világító panel. Ezt csak nagy felbontású lapolvasók mellé érdemes alkalmazni, és még így sem biztos, hogy annyira éles képeket kapunk, mintha diaszkennerrel végeztük volna a beolvasást. Ez utóbbi ugyanis közvetlenül világítja át a filmet, míg a lapolvasó esetében többször is megtörik a fény, míg eléri azt.
Fénykép negatívok, valamint diapozitívok digitalizálásához érdemes diaszkennert vásárolnunk, mellyel könnyedén archiválhatjuk, emellett meg is oszthatjuk képeinket. A diaszkennerek elnevezést gyakran a filmszkennerekre is alkalmazzák. Ennek oka, hogy régen a megfelelő színmélység hiányában csak diapozitív filmről lehetett használható képet beolvasni, ám a mai technológiáknak köszönhetően már a fekete-fehér vagy színes negatívfilmeket is könnyen kezelik ezek az eszközök. A kínálatban az alacsony árú készülékektől a professzionális, nagyfelbontású automata szkennerekig sokfélét találhatunk. A megfelelő kiválasztásához nem árt figyelembe venni az alábbi pontokat.
Nyersanyag formátum
Tekintsük át, hogy pontosan mit is szeretnénk beszkennelni: bekeretezett diaképeket, teljes, vagy csíkokra vágott filmtekercseket. Mindenképpen olyan készüléket válasszunk, amely képes a számunkra szükséges formátumot kezelni. Ez után következik a méret meghatározása. A diaszkennereknek többféle konkrét kialakítása létezik, de mivel a legelterjedtebb filmformátum a kisfilm (36 mm-es, Leica- vagy normálfilm), ezért a legtöbb erre a méretre van optimalizálva. A kisfilmes szkennerek legtöbbje a kisebb méretű APS filmeket is tudja fogadni - erre a célra általában egy külön adapter szolgál.
Pozitív vagy negatív
Digitalizálás során a diapozitív és a negatív film között nem az a leglényegesebb különbség, hogy az egyiken pozitív, a másikon pedig negatív kép van - a legalapvetőbb eltérés a két filmfajtán lévő kép között a megjelenített fedettségi tartományban keresendő. Míg egy jól exponált diapozitívról a teljes tónusskála felhasználásával végezhető el a digitalizálás, addig a negatívról kisebb színmélységű digitális kép olvasható be - köszönhetően a színes negatív tónusskálája közeli fedettségi értékeinek. Mindez persze papírnagyítás esetén nem okoz problémát, mivel az egy analóg információátviteli folyamat. Noha pozitívok esetében nem volna szükség 24 bitnél nagyobb színmélységű készülékre, ugyanehhez a minőség eléréséhez a negatív filmek beolvasása nagyobb színmélységet igényel, ezért ebben az esetben legalább 36 bites szkennerek használata szükséges.
Színmélység
A színmélység a színeknek az a száma, amit a szkenner be képes fogadni. A 24 bit-es színmélység (8 bit alapszínenként; RGB=piros, zöld, kék) majdhogynem az eredetivel megegyező színeket produkál, ám egyes képeknek ez nem elég, mert a finom árnyalatok elveszhetnek. A 36, 42 vagy 48 bites szkennerek (színcsatornánként 12, 14 vagy 16 bit) nagyobb színmélységénél a kisebb árnyalati eltérések jobban elkülönülnek, noha ezek nem minden esetben látszanak a nyomtatón vagy a monitoron.
Felbontás
A szkennerek felbontóképességének mértékegysége a dpi (dots per inch= képpont/hüvelyk, 1 inch=2,54 cm) - azt fejezi ki, hogy az eredeti kép egy hüvelyk hosszúságú részén hány elkülönített képpont beolvasására képes a készülék. Minél több képpontot rögzítünk, annál nagyobb lesz a felbontás és annál jobb a kép minősége. Érdemes alaposan áttanulmányozni a műszaki adatokat, mivel a felbontással kapcsolatban többféle adattal is találkozhatunk.
Az optikai (fizikai) felbontásként megadott dpi-érték tekinthető a valós felbontásnak. Beolvasáskor ennél nagyobb értéket is megadhatunk, ennek megfelelően a szkenner kezelőszoftvere a beolvasott információkat a szomszédos pixelek értékeinek átlagolása révén további képpontok hozzáadásával növeli. Ez az interpolált felbontás. Noha, ezekről a képekről nagyobb nyomatok készíthetők pixelesedés nélkül, a képek veszítenek élességükből és minőségükből. Vásárláskor mindenképpen csak az optikai felbontást vegyük figyelembe.
Bemeneti és kimeneti értékek
Eddig a bemeneti felbontásról írtunk, de nem árt tisztában lenni a kimeneti vagy nyomtatási felbontással sem. Ez azt adja meg, hogy a kinyomtatott képfelület egy hüvelyknyi hosszúságú részén az eredeti digitális képnek hány pixele helyezkedik el. Általánosan elfogadott a 300 dpi. Lényeges, hogy a kimeneti felbontás úgy aránylik a bemenetihez, mint az eredeti kép a nyomtatott kép méretéhez.
Feldolgozási idő
A pozitívot könnyebb digitalizálni, mint a negatívot. Egyrészt jóval kevesebb időt vesz igénybe, hiszen nincs szükség a színek invertálására, valamint világosabb is a felvétel, másrészt a képernyőn megjelenő képet azonnal össze tudjuk hasonlítani az eredeti képpel, így a téves beállításból adódó hibákat azonnal korrigálhatjuk. Vásárlás során tájékozódjunk, hogy a megadott szkennelési idő pontosan mire vonatkozik!
Retusálás
Rendelkezésre állnak olyan technológiák, amelyek időt és pénzt takaríthatnak meg a felhasználóknak. Érdemes érdeklődni, hogy milyen digitális fotóretusáló eszközöket tartalmaz a kiszemelt diaszkenner. Noha normális esetben a negatívnak vagy pozitívnak sima felülete van, mégsem elég a filmet szálmentes kendővel áttörölgetni a digitalizálás előtt, a karcolásokat, kifakult színeket, szemcsézettséget és gyakran a képélességet is javítani kell a beszkennelt képen.
Denzitás
A denzitométer fényérzékeny lemezek feketedésének mérésére szolgáló műszer, a denzitás (feketedés) pedig a kidolgozott fotóanyagok fényelnyelésének mérőszáma. A Dmax a fotóanyag lehetséges legsötétebb tónusát jelöli.
Miért nem elég egy síkágyas szkenner?
A legtöbb szkennerhez kapható úgynevezett aktív diafeltét, amely nem más, mint egy selymes, szórt fénnyel világító panel. Ezt csak nagy felbontású lapolvasók mellé érdemes alkalmazni, és még így sem biztos, hogy annyira éles képeket kapunk, mintha diaszkennerrel végeztük volna a beolvasást. Ez utóbbi ugyanis közvetlenül világítja át a filmet, míg a lapolvasó esetében többször is megtörik a fény, míg eléri azt.